Se a Parlament, se a Kormány, se a bíróság nem akarja, hogy én levélben szavazhassak.
Nem jogosult levélszavazásra a választópolgárok 97%-a, attól függetlenül, hogy mennyire körülményes neki személyesen leadni a szavazatát. Ez a magyar állam egyik hatalmi ágát sem zavarja.
A Választási Törvény kimondja, hogy a polgár, akinek nincs magyarországi címe (tipikusan Határon Túli Magyar), levélben is szavazhat. Viszont ha van címe – mint nekem – akkor csak személyesen. Külföldön élő magyarok joggal érzik ezt igazságtalannak, mert sokunknak messzebb van a külképviselet, ahol leadhatjuk a szavazatunkat, mint az átlag erdélyi magyarnak Budapest, pláne a kolozsvári konzulátus. (Na jó, nekem az ottawai követség csak 200 km, de Vancouverből kicsibb macerásabb a több mint 4000 km-re levő Torontóba átruccanni.) Kétség ne essék: tök jó, hogy az "elmúlt évszázad során határon kívül rekedt, a nemzethez tartozó személyek" ilyen könnyedséggel gyakorolhatják választójogukat, ami segít megőrizni a velük való "szellemi és lelki egységet" [Dienes-Ohm Egon, AB IV/01578/2013]. A több százezer "ideiglenesen" kivándorolt magyar (az elmúlt évtized során a határon kívül rekedt, nemzethez tartozó személy) viszont a választójogi egyenlőtlenséget (precízebben voter disenfranchisement-et) tisztán érzi. Különösen dühítő, hogy ezt kétségbe vonják Magyarországon.
Az Alkotmánybíróság nem akarja, hogy levélben szavazhassak
Az Alkotmánybíróság 2016 áprilisában döntött [IV/01578/2013 ügy] egy ehhez kapcsolódó panaszról, amit egy Angliában élő magyar tett a 2014-es választásokon való részvétel miatt. A bíróság 8:5 többséggel elutasította, hogy a Választási Törvényt módosítani kéne a 266 § (2) pontban emígyen:
(2) A Nemzeti Választási Iroda felveszi a levélben szavazók névjegyzékébe azt a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárt, aki a legkésőbb a szavazást megelőző tizenötödik napon benyújtott kérelme alapján szerepel a központi névjegyzékben. A Nemzeti Választási Iroda feltünteti a központi névjegyzéken a választópolgárnak a levélben szavazók névjegyzékébe vételét.
Az indoklás furmányos, érdemes elolvasnia annak, akinek van türelme az ilyesmihez. Először is tüzetesen megvizsgálták, hogy tényleg érintett-e az illető (Angliában lesz-e a szavazás napján, munkaszerződés, stb.). Jó, igen. Ezután azt is megállapították, hogy időben lett-e a panasz beadva. Ez már nem olyan nyilvánvaló jogászoknak, mert ugyan a a Törvény hatályba lépésétől 180 napon belül nyújtották be, de a sérelem (nem tud szavazni) még nem következett be (mármint amkikor benyújtotta — 2016-ra persze már mindegy volt). De sikerült még ezt az akadályt is venni. A beadvány aztán ott bukott el, hogy az érintett paragrafus nem is a panaszosra vonatkozik, hanem azokra a magyarokra, akik különben nem tudnának szavazni. Az államnak az a dolga, hogy biztosítsa nekünk a választójog gyakorlását, az már csak technikai kérdés, hogy kinek hogyan. Ráadásul, szól a bírók többségi véleménye, az ilyen meg olyan külföldi magyar nem is alkot homogén csoportot. Egy csoport a magyar lakcímmel nem rendelkezők (mivel csak listára szavazhatnak). A másik homogén csoportot az otthonmaradtak és az emigráció alkotja együtt, mert van címük.
Ezek után a 200 forintos kérdés az, hogy vajon
mit döntene az Alkotmánybíróság annak a lakcím nélküli magyarnak az esetében, aki azt panaszolja, hogy ő meg nem szavazhat személyesen a külképviseleten, ha éppen Magyarországon van a szavazás napján?
A Párt sem akarja, hogy levélben szavazhassak
Ahogy az Alkotmánybíróság is mondja, a Választási Törvényt a Parlament átírhatja: "A törvényhozó mérlegelési szabadsággal rendelkezik – egyebek mellett – a tekintetben, hogy a szavazást milyen helyszínen (szavazóhelyiségben vagy azon kívül is), időpontban (csak a választás kitűzött napján vagy azt megelőzően is) és formában (személyesen a szavazólapnak szavazóurnába történő helyezésével, levélben vagy elektronikusan) teszi lehetővé."
A kormánypártok még vitára érdemesnek sem tartották a kérdést. Augusztus 22-én az Országgyűlés rendkívüli ülést tartott a levélszavazás kiterjesztéséről. Erre 4-en mentek el a 131 fős Fidesz+KDNP frakcióból, és 45-en a 68 többi képviselő közül. Az ülés így határozatképtelen volt, és a levélszavazás szabályai maradnak. A kormánypárti média nem gondolja, hogy nekem ezért panaszkodnom kellene. Az egyik visszatérő érvet elismétli a Magyar Időkben Kulcsár Anna:
Érdekes felvetés ez, csak az nem világos, hogyan is történne meg maga a levelezés. A kint dolgozó magyarok nagy része ugyanis itthoni lakosként szerepel a nyilvántartásban, a kinti címét általában nem ismerik a magyar hatóságok. Hogyan tudna a választási iroda vagy bárki a külföldön dolgozóknak levelet küldeni, arra kérve őket, hogy a mellékelt borítékban küldjék vissza a szavazatukat?
Hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni? Külföldi szavazásra regisztrálni lehet online, aminek a végén megadja a polgár a külföldi levélcímét (ahogy azt leírtam). Oda lehetne küldeni a szavazási levélcsomagot ugyanazzal az erővel mint most a regisztráció elismerését. A polgár beteszi a kis borítékba a szavazólapot. A kis borítékot egy nagy borítékba, amit meg elküld a megadott címre. Mi ebben olyan bonyolult? Csak az nem érti, aki direkt nem akarja érteni.
